-
1 ὄψ
ὄψ, ὀπός, ἡ (ἔπος), die Stimme des Sprechenden, Singenden, Rufenden; οὐδέ πω Ἀτρείδεω ὀπὸς ἔκλυον αὐδήσαντος, Il. 16, 76; Μοῦσαι ἄειδον ἀμειβόμεναι ὀπὶ καλῇ, 1, 604; ἀειδούσης ὀπὶ καλῇ, Od. 10, 221; der Sirenen, 12, 52; auch von den Cicaden, ὄπα λειριόεσσαν ἱεῖσι, Il. 3, 152; ἀρνῶν, 4, 435; Ausspruch, Rede, 7, 53. 11, 137. 21, 98; Pind. ἔβαλεν ὕμνος ὀπὶ νέων κελαδέων, N. 3, 63; ὄπα γλυκεῖαν προχεόντων ἐμάν, P. 10, 56, öfter; Aesch. Suppl. 58; Soph. El. 1057; ἤκουσαν ὑστάτην ὄπα, Eur. Hec. 555; ἐξέκλαγξ' ὄπα ἀξύνετον, Ion 1204, öfter; einzeln bei sp. D.; der plur. scheint nicht vorzukommen.
-
2 ὄψ
ὄψ (A), ἡ, poetic Noun, used in obliq. cases of sg., ὀπός, ὀπί, ὄπα,A voice, whether in speaking, shouting, lamenting,Ἀτρείδεω ὀπὸς ἔκλυον Il.16.76
, cf. 14.150, 18.222, 22.451, etc.; or in singing,Κίρκης.. ἀειδούσης ὀπὶ καλῇ Od.10.221
, cf. 5.61;ἄειδον ἀμειβόμεναι ὀπὶ καλῇ Il.1.604
, cf. Hes.Th.41, al., Pi.N.7.84, al., B.16.129, A.Supp.60 (lyr.), etc.; also of cicadae,ὄπα λειριόεσσαν ἱεῖσι Il.3.152
; of lambs,ἀκούουσαι ὄπα ἀρνῶν 4.435
; of flutes,αὐλῶν φθεγγομένων ἱμερόεσσαν ὄπα Thgn. 532
.II word,ὡς γὰρ ἐγὼν ὄπ' ἄκουσα θεῶν Il.7.53
;ἀμείλικτον δ' ὄπ' ἄκουσαν 11.137
, cf. 21.98, S.El. 1068 (lyr.), etc. (Cogn. with ἔπος, εἰπεῖν.)------------------------------------ὄψ (B), ἡ, gen. ὀπός, (ὄψομαι)A = ὄψις, the eye, face, Emp.88, Antim.63. -
3 ἀγάλλω
ἀγάλλω (entst. aus ἈΓΑΛΊΩ, von ἈΓΑΛΟΣ = ἀγλαός, vergl. ἄγαν, ἄγαμαι), verherrlichen, schmücken (VLL. κοσμεῖν, τιμᾶν), δίφρον Pind. O. 1, 86; N. 5, 43; Eur. εὐνὰς γαμηλίους ἀγῆλαι Med. 1026, das Brautbett schmücken; ϑεάν Herc. Fur. 375; verehren, feiern, Aristoph. ϑυσίαισι προσόδοις τε ἀγαλοῦμέν σε Pax 396; ἄγαλλε Φοῖβον τιμᾷ Thesmoph. 128 (vgl. Plat. Leaa. XI, 931 a.); mehrere Fragm. der Komiker bei VLL., z. B. φέρε νῦν ἀγήλω τοὺς ϑεούς Hermipp. B. A. 328; καί σε ἀγαλματίοις ἀγαλοῦμεν Theopomp. ib., s. Ruhnk. ad Tim. 4. Auch noch Dio Cass. – Viel gebräuchlicher praes. u. im Pf Pass., sich zieren, erfreuen einer Sache (VLL. τέρπεσϑαι), τινί, Hom. bes. partic., νῆες ἀγαλλόμεναι Διὸς οὔρῳ Od. 5, 176, ὄρνιϑες πτερύγεσσιν Il. 2, 462, ἵπποισιν καὶ ὄχεσφιν 12, 114; – Hes. ὀπὶ καλῇ Theog. 68; κόσμῳ 587; ἀσπίδι ἀγάλλεται Archil. 51; ἑορταῖς Eur. Troad. 452; ohne cas. Hacch. 1195 (vgl. φυτὰ τέ-ϑηλε, χλοάζει, ἀγάλλεται, Plut. curios. 5). – Auch wie das act., ἀγαλλόμεναι ϑεόν Bacch. 155; so öfter Orpheus Arg. u. Anth., ἀγάλλει (2 pers.) ἀμφὶ σῦκα Axionic. Ath. VIII, 842 c. – In Prosa eben so, Her. ἐφόρεε (τὸ φᾶρος) καὶ ἀγάλλετο 9, 109; τῷ ὀνόματι 1, 143; τῷ ὀνείδει Plat. Theaet. 176 d; Xen. oft, neben σεμνύνεσϑαι Ages. 9, 1; neben μεγαλύνομαι Oec. 21, 5; ἐπί τινι Thuc. 3, 82 (wo αἰσχύνονται entgegensteht); Xen. Conv. 3, 14; An. 2, 6, 26, wo auch im schlimmen Sinne ἐπὶ τῷ ἀπατᾶν ἀγ. steht; τινά, bei Coluth. 16 (der aber sonst auch den dat. hat) u. Apollond. 23 (VII, 378). – Mit dem partic., Hom., ἀγάλλεται. τεύχεα ἔχων Il. 17, 473 u. 18, 132, – auch Archil. 81, Thuc. 4, 95; Xen. Ag. 5, 5 ( opp. ᾐσχύνετο). Luc. sagt ἀλλοτρίοις πτεροῖς ἀγάλλεσϑαι, sich mit fremden Federn schmücken, pro merc. cond. 4.
-
4 ἀμείβω
ἀμείβω, wechseln, Hom. oft, in folgenden Formen: ἀμείβων Iliad. 11, 547, ἀμείβοντες 23, 712, ἄμειβεν 17, 192, ἄμειβον plur. 14, 381; – ἀμεἰβεται 15, 684. ἀμείβεο imperat. Od. 17, 393, ἀμείβεσϑον imper. Iliad. 23, 492, ἀμειβόμενος 3, 437 u. oft, - μένω Od. 3, 148, - μενοι Iliad. 9, 471, - μένη Od. 4, 234, - μεναι Iliad. 1, 604, ἠμείβετο 1, 292 u. oft, ἀμείβετο 3, 171 u. oft, ἀμειβόμεϑα impft. Od. 11, 225, ἠμείψατο Iliad. 23, 542, ἀμείψατο 4, 403, ἀμείψεται conj. Iliad. 9, 409 Od. 10, 328, ἀμείψασϑαι Od. 2, 83, ἀμειψάμενος 24, 285; – τεύχεα πρός τινα die Rüstung mit einem wechseln Il. 6, 235, vgl. 14. 381; ἔντε' ἄμειβεν, er wechselte die Waffen, 17, 192; ὀλίγον γόνυ γουνὸς ἀμείβων, Knie mit Knie wechselnd, langsam schreitend, 11, 547; οἱ ἀμείβοντες die sich gegen einander lehnenden Dachsparren 23, 712, wie Nonn. 11. 37, 588; Pind. ἵππους ἀντὶ δελφίνων, austauschend, P. 4, 17; von dem Wechsel eines Ortes, λόφον P. 5, 36, über den Hügel gehen; so bes. Tragg., π ορϑμόν Aesch. Pers. 59. βαλὸν ἕρκειον πυλῶν Ch. 564; στέγας, ἑστίαν, das Haus verlassen, Soph. Phil. 1246 ( Schol. καταλιπών) Trach. 655; κέλευϑον, πόρον, Eur. Or. 1294 Iph. A. 144; Τμῶλον, nach d. Tmolus gehn, Bacch. 65; δώματα El. 750; κλίμακος βάϑρα, hinaufsteigen, Phoen. 1186. Auch in Prosa, ϑύρας ἀμεῖψαι, in die Thür hineingehen, Her. 4, 72; χώραν Plat. Parm. 138 d; πόλιν ἐκ πόλεως, von Stadt zu Stadt gehen, Soph. 224 b; γῆν Luc. Gymn. 18; öfter so in Anthol.; auch = verwandeln, χρῶτα βαφῇ Aesch. Pers. 309; μορφὴν ἐκ ϑεοῦ βροτησίαν, seine Gestalt aus der eines Gottes in die menschliche verwandeln, Eur. Bacch. 4; καινὸν ἐκ καινῶν Or. 1503; τὸν πόσιν ἀντὶ τῆς ψυχῆς Alc. 463, d. i. mit dem Leben loskaufen; πέπλους αντὶ στολῆς Hel. 1398; auch der bloße gen., πέπλους μέλανας λευκῶν 1293; Ibyc. 51 τιμὰν πρὸς ἀνϑρώπων ἀμείψω, Ehre eintauschen; χάριν τροφᾶς ἀμεῖψαι, Dank abstatten für die Erziehung, Aesch. Ag. 711; auch παλίμποινα ἀμ., vergelten, Ch. 782; ἐν ἀμείβοντι = ἀμοιβαδίς, Pind. N. l 1, 42. – Häufiger im med.; für den aor. med. tritt auch der aor. pass. ein, Pind. P. 4, 102; aber ἀμειφϑεῖσαι κέλευϑ οι Parm. 9 (IX, 304) sind verwechselte Wege; vgl. ἀπαμείβομαι; für sich eintauschen, vertauschen, abwechseln, Soph. Trach. 737 λῴους φρένας τῶν νῦν παρουσῶν τῶνδ' ἀμείψασϑαί ποϑεν, die jetzige Gesinnung mit einer besseren vertauschen; Hom. Iliad. 9, 471 οἱ μὲν ἀμειβόμενοι φυλακὰς ἔχον; Od. 1, 875. 2, 140 ἀμειβόμενοι κατὰ οἴκους; – von einem Tänzerpaare Od. 8, 379 ὠρχείσϑην ταρφέ' ἀμειβομένω; Iliad. 1, 604 φόρμιγγος, ἣν ἔχ' Ἀπόλλων, μουσάων ϑ', αἳ ἄειδον ἀμειβόμεναι ὀπὶ καλῇ, vgl. Od. 24, 80; – bes. 1) antworten, τὸν δ'Ἑλένη μύϑοισιν ἀμείβετο Il. 3, 171, u. häufig ἀμειβόμενος προσέειπε, προσηύδα, τὸν δ' ἠμείβετο; χαλεποῖσιν ἀμειβομένω ἐπέεσσιν Od. 3, 148; so Tragg., ἔπος πρὸς ἔπος Aesch. Eum. 556, ξένους ἔπη Suppl. 192, πρὸς ταῦτα 246; Soph. Phil. 378; ἕν μ' ἄμειψαι O. C. 995; μῦϑον ἀμείβεσϑαι Eur. Suppl. 478, πρῶτα σὲ πρὸς τὰ πρῶτ' ἀμείψομαι 517, ἄνδρα λόγοις Rhes. 639, πρὸς ταῦτα λόγῳ Troad. 903; Her. theils ebenso 1, 35, ταῠτα τοὺς φίλους ἠμείψατο 2, 173, theils τινὰ τοῖςδε, mit solchen Worten, 1, 120. 2, 173 u. sonst; auch Plut. u. Luc. – 2) den Ort vertauschen: ψυχή, ἐπεὶ ἄρ κεν ἀμείψεται ἕρκος ὀδόντων, sobald die Seele den Zaun der Zähne überschritten hat, Iliad. 9, 409; Od. 10, 328 οὐδὲ γὰρ οὐδέ τις ἄλλος ἀνὴρ τάδε φάρμακ' ἀνέτλη, ὅς κε πίῃ καὶ πρῶτον ἀμείψεται ἕρκος ὀδόντων, entweder conj. conditional. statt des optat. iterativ., oder ἀνέτλη in Präsensbdtg, wie der aor. oft, = pflegt zu ertragen; – Tragg. τόπον, πέδον, πρόϑυρα, hineingehen, Aesch. Suppl. 229 Spt. 286 Ch. 859; ὅταν δι' ἐχϑρᾶς ποὺς ἀμείβηται χϑονός Phoen. 278; πύλας Alc. 755; Pind. χϑόνα P. 4, 226; ἄλλην ἐξ ἄλλης πόλιν πόλεως, von einer Stadt zur andern gehen, Plat. Apol. 37 d; ὑπὲρ ϑύρας οὐδὸν ἀμ., über die Schwelle ins Haus gehen, Theocr. 2, 104; οὐρανοῦ γῆν ἀμειψαμένη Plut. de exil. a. E. – 3) δώροις ἀμ., Gabe mit Gabe erwiedern, Od. 24, 285; dah. übh. vergelten, χάριν Soph. El. 132; Dank erwidern, εὐεργέταν Pind. I. 1, 53; ζημίαν κέρδη πον ηρὰ ἠμείψαντο, sie gaben ihm schlechten Lohn, Eur. Cycl. 311; εἰ δ' ἀμείψεται φόνον δικάζων φόνος El. 1093; χάριν φιλότητος Soph. El. 134; εὐεργεσίας ἀξίαις χάρισιν Xen. Mem. 4, 3, 15; τινὰ χρηστοῖ. σιν ἔργοις Her. I, 97 vgl. 2, 41; τοῖς ὁμοίοις ἀμειβόμενοι Dem. 20, 6; σὲ δὲ ϑεοὶ ἀμείψαιντο, die Götter mögen Dir vergelten, Hel.; ἀμείψομαί σε τῆςδε τῆς δικαιοσύνης Luc. Somn. 15; τινὰ δικαίᾳ ἀμοιβῇ Asin. 27.
-
5 θρηνέω
A (anap.), S.Aj. 632 (lyr.): [tense] aor. 1- ησα E.Tr.[111]
:—[voice] Med. (v. infr. 2): impers. in [tense] pf. [voice] Pass. (v. infr.): ([etym.] θρῆνος):—sing a dirge, wail, ; τίς ὁ θρηνήσων; A.Ag. l.c.; τίς.. ἔσθ' ὁ θρηνῶν; Ar.Nu. 1260;θ. πρὸς τύμβον A.Ch. 926
;θ. καὶ ὀδύρεσθαι Pl.Ap. 38d
;πρὸς σφᾶς αὐτούς Isoc.8.128
: c.acc.cogn., στονόεσσαν ἀοιδὴν.. ἐθρήνεον were singing a doleful dirge, Il.24.7221; γόον θ. A.Fr. 291;ὀξυτόνους ᾠδάς S.Aj.
l.c.; ἐπῳδάς ib. 582; ὕμνους, of the nightingale, Ar.Av. 211 (lyr.);φθόγγους ἀλύρους Alex.162.7
:—[voice] Pass., ;ἱκανῶς τεθρήνηται Luc.Cat. 20
.2 c.acc., bewail,θ. πόνους A.Pr. 615
;τὸν θάνατον Pl.Phd. 85a
;ὅσα τὸν.. ἐμὸν θρηνῶ πατέρα S.El.94
(anap.), cf. 530, Ev.Luc.23.27, etc.; :—so also [voice] Med.,ἄκος γὰρ οὐδὲν τόνδε θρηνεῖσθαι A.Pr.43
:—[voice] Pass., to be lamented, S.Aj. 852, Fr. 653. -
6 ἀγάλλω
A , Theopomp.Com.47:[tense] aor.ἤγηλα D.C.44.48
, etc., subj.ἀγήλω Hermipp. 8
, inf. :—[voice] Pass., only [tense] pres. and [tense] impf. in early writers: [tense] aor. 1 inf.ἀγαλθῆναι D.C.51.20
:—glorify, exalt, Pi.l.c., N.5.43: esp. pay honour to a god,ἄγαλλε Φοῖβον Ar.Th. 128
, cf. Pl. Lg. 931a;ἀ. τινὰ θυσίαισι Ar. Pax
l.c.; φέρε νῦν, ἀγήλω τοὺς θεούς Hermipp.l.c.;θεοὺς καρποῖς Xenocr.
ap. Porph.Abst.4.22:—adorn, γαμηλίους εὐνάς E.l.c.:—[voice] Med. in act. sense,εὔιον ἀγαλλόμεναι θεόν E.Ba. 157
:—[voice] Pass., glory, exult in a thing, c. part.,τεύχεα δ' Ἕκτωρ.. ἔχων ὤμοισιν ἀγάλλεται Il.17.473
;νικῶν Archil.66.4
;ἣν ἕκαστος πατρίδα ἔχων.. ἀ. Th.4.95
; but mostly c. dat.,ἵπποισιν καὶ ὄχεσφιν ἀγαλλόμενος Il.12.114
;πτερύγεσσι 2.462
;νῆες.. ἀ. Διὸς οὔρῳ Od.5.176
;Μοῦσαι.. ἀ. ὀπὶ καλῇ Hes.Th.68
;ἀσπίδι Archil. 6
; : in Prose,τῷ οὐνόματι ἠγάλλοντο Hdt.1.143
, cf. Th. 2.44, Pl.Tht. 176b; ἀλλοτρίοις πτεροῖς ἀ. strut in borrowed plumes, Luc.Apol.4;ἐπί τινι Th.3.82
, X.Cyr.8.4.11; διὰ τἆλλα καὶ ὅτι .. D.C.66.2: c. acc., AP7.378 (Apollonid.): abs., Hdt.4.64, 9.109, Hp.Art.35, E.Ba. 1197. -
7 ἀμείβω
Aἄμειβον Il.14.381
: [tense] fut.- ψω A.Pr. 23
: [tense] aor. ἤμειψα, [dialect] Ep. ἄμειψα [ᾰ] h.Cer. 275, A.R.3.280; [dialect] Dor. ἄμ [pron. full] [ᾱ] Pi.P.5.38; Trag.:—[voice] Med., [tense] impf. ἠμειβόμην, [dialect] Ep.ἀμ- Il.3.171
, etc.: [tense] fut. : [tense] aor. ἠμειψάμην, [dialect] Ep. and [dialect] Ion.ἀμ- Il.4.403
, Hdt.1.37, al.:—[voice] Pass., [tense] fut.ἀμειφθήσεται Hsch.
: [tense] aor. ἠμείφθην AP7.589 (Agath.), 638 (Crin.), etc. (in med. sense, Pi.P.4.102, Theoc.7.27): [tense] pf.ἤμειπται Gal.1.210
: [dialect] Ep. [tense] plpf.ἄμειπτο Nonn.D.44.241
.—Verb and compds. are almost exclus. poet. and [dialect] Ion., but used once or twice in Pl. and X., and late Prose.A [voice] Act., change, exchange, (not Od.),ἔντε' ἄμειβεν Il.17.192
, etc.: τί τινος, as γόνυ γουνὸς ἀμείβων changing one knee for other, i. e. walking slowly, ib.11.547, etc.:—so either,1 give in exchange, ὃς πρὸς Τυδεΐδην Διομήδεα τεύχε' ἄμειβε χρύσεα χαλκείων ib. 6.235: c.acc.,δάμαρτ' ἀμείψας E.Alc.46
: or more freq.,2 take in exchange,τι ἀντί τινος Pi.P.4.17
, E.Hel. 1382; πόσιν ἀντὶ σᾶς ἀμεῖψαι ψυχᾶς redeem at that price, Id.Alc. 462, etc.;μορφὴν ἀ. ἐκ θεοῦ βροτησίαν Id.Ba.4
;ἀ. τὰν ἐμὰν [φυλακάν] Id.Rh. 527
;τιμὰν πρὸς ἀνθρώπων ἀμείψω Ibyc.24
, cf. A.Ch. 1019 (anap.) (prob.).3 in [dialect] Att. often of Place, change it, so pass, cross, πορθμόν, πόρον, Id.Pers. 69, E.IA 144, etc.:—hence,b either pass out of a house, leave it, ἀ. στέγας, δώματα, S.Ph. 1262, E.El. 750; or pass into, enter it,ἀ. θύρας Hdt.5.72
, cf. A.Ch. 571: generally,πόλιν ἐκ πόλεως ἀ. Pl.Sph. 224b
, cf. Prm. 138d; v. infr. B.11.2.4 change, alter,χρῶτα βαφῇ A.Pers. 317
;χροιᾶς ἄνθος Id.Pr.23
;ἐς κακοχυμίην ἤμειψε τὰ σπλάγχνα Aret.SD2.13
: abs., πολλὰ ἀ. change colour, Jul.Caes. 309a; so [voice] Med.,χροιῆς ἄνθος ἀμειβομένης Sol.27.6
.5 causal, make others change,τεύχε' ἄμειβον Il.14.381
; pass on, hand on from one to another,τέκνα.. διαδοχαῖς ἀμείβουσαι χεροῖν E.Hec. 1159
.II intr. in part., [full] ἀμείβοντες, οἱ, the interchangers, i.e. rafters that meet and cross each other, Il.23.712, cf. Theo Sm.p.122 H., Nonn.D.37.588; ἐν ἀμείβοντι, = ἀμοιβάδις, Pi.N.11.42:—so prob. succeeds,E.
Or. 1503.B [voice] Med., change one with another, do in turn or alternately, abs.,ἀμειβόμενοι φυλακὰς ἔχον Il.9.471
; ;ὀρχείσθην.. ἀμειβομένω Od.8.379
; ἀμειβόμενοι κατὰ οἴκους at every house in turn, 1.375, 2.140; ploughed and fallow in turn,Pi.
N.6.9; so ἀμειβόμεναι ὁπλαῖς alternating, crosswise, of the motion of the legs in horses or oxen, Id.P.4.226; ἄλλα ἄλλοθεν ἀμείβεται now comes one thing, now another in turn, E.Hipp. 1108;ἀμείβεται μιάσματα Id.Med. 1267
: c. part., θρῴσκων ἄλλοτ' ἐπ' ἄλλον ἀμείβεται leaps in turn.., Il.15.684:—ἀ. στενότητι vary in narrowness, X.Cyn.9.14.2 of dialogue, answer one another,Od.
3.148, etc.; in part., ἀμειβόμενος προσέειπε, προσηύδα, Il.3.437, 17.33;ἀ. πρός τινα Hdt.8.60c
odd.; πρός τι ib.58, E.Tr. 903: c. acc. pers. et dat. rei, ἀ. τινα μύθῳ, μύθοις, Od. 12.278, 2.83; ἀ. τινα alone, answer one, reply to him, Il.1.172, etc.;τὸν λόγοις ἀμείφθη Pi.P.4.102
, cf. Theoc.7.27; ἀμείβετο τοῖσδε in these words, Hdt.1.35, al.:—later c. acc. rei,τούτοις ἀμείβου.. εὐμαθές τι A.Eu. 442
; ;μὴ σφριγῶντ' ἀμείψῃ μῦθον E.Supp. 478
;ταῦτα ἀμείψατο Hdt.1.37
: c. dupl. acc.,ταῦτα τοὺς φίλους ἀμείψατο Id.2.173
, cf.3.52, A.Supp. 195;ἕν μ' ἄμειψαι μοῦνον S.OC 991
; τὸν δὲ.. μῆτιν.. ἀμείβετο gave him counsel in reply, Pi.P. 9.39:—also late Prose, Luc.Alex.19.3 repay, requite, c. acc. pers. et dat. rei,δώροισιν ἀ. τινα Od.24.285
;χρηστοῖσι Hdt.1.41
, cf. 4.97;ὁμοίοις D.20.6
;ἀμείβομαί σε τῷ φυγεῖν τὴν οἰκίαν Com.Adesp.371
: c. acc. pers. only,τὸν ἄδικον ἀ. S.Fr.12
;τοὺς μὲν ἐκόλαζε, τοὺς δὲ ἠμείβετο D.C.74.8
: c. acc. et dat. rei,ἀ. εὐεργεσίας χάρισιν X.Mem.4.3.15
: c. acc. rei only,χάριν φιλότητος S.El. 134
;βροτῶν ἀσυνεσίας E.Ph. 1727
;τὴν προϋπαρχήν Arist.EN 1165a5
: rarely c. dat. pers., : rarely also c. gen. rei compensatae,ἀ. τινα τῆς δικαιοσύνης Luc.Somn. 15
:—mostly, return good for good; but also, bad for good,φθόνον ἀμειβόμενον τὰ καλὰ ἔργα Pi.P.7.17
; bad for bad,ἀμείψεται φόνον φόνος E.El. 1093
;κακὸν κακῷ Aret.SD2.13
.II get in exchange, [οὔτοι] νιν (sc. Καρθαίαν)Βαβυλῶνος ἀμείψομαι Pi.Pae.4.16
; θητικοῦ ἀντὶ τέλους ἱππάδ' ἀμειψάμενος Epigr. ap. Arist.Ath.7.4; .2 like [voice] Act., change a place, pass either out or in,ψυχὴ.. ἀμείψεται ἕρκος ὀδόντων Il.9.409
; and reversely of things swallowed,φάρμακα.. ἀ. ἕρκ. ὀδ. Od.10.328
;ἀμειβόμεναι μέγαν οὐδὸν.., ἡ μὲν ἔσω.. ἡ δὲ θύραζε Hes. Th. 749
;πατρίδ' ἀμειψάμενος Sol.2
;ποταμόν Simon.94
; ; ; γῆν οὐρανοῦ ἀ. change earth for heaven, Plu.2.607e;ὑπὲρ οὐδὸν ἀμειβόμενον Theoc. 2.104
; ; ἕτεραδ' ἕτερος ἀμείβεται πήματα passes through them, E.Or. 979.IV χεροῖν πίτυλον, ὃς αἰὲν δι' Ἀχέροντ' ἀ. θεωρίδα convoys, accompanies it, A.Th. 856.
См. также в других словарях:
οψ — (Ops). Αρχαιότατη ρωμαϊκή θεότητα, σαβινικής προέλευσης, προσωποποίηση της ιδέας της αφθονίας, της ευημερίας και της γονιμότητας της γης. Στα κατοπινά χρόνια ταυτίστηκε με τη Ρέα και θεωρήθηκε σύζυγος του Κρόνου και μητέρα της Κυβέλης. Συνδέθηκε… … Dictionary of Greek